6721 Szeged, Szilágyi u.1. I. em. 106.
ZÉRÓ KÖRNYEZETI LÁBNYOM A KAPCSOLT VILLAMOS ÁRAM TERMELÉS ÉS A MAGAS HŐENERGIA IGÉNYŰ ÁRUTERMELÉS TERÜLETÉN, HÁLÓZATRÓL VÁSÁROLT FOSSZILIS ENERGIA FELHASZNÁLÁSA NÉLKÜL.
A geotermikus energia kutatásának, kitermelésének és komplex hasznosításának új, költséghatékony módszere, és az új módszer bemutatása, gyakorlati alkalmazása a Zsanai Geotermikus Projekt keretein belül
A geotermikus energia forrás felhasználásával generált villamos áram a geotermikus energia komplex hasznosításának alapja, hiszen a 90 °C feletti hő tartományban kitermelt geotermikus fluidum energiáját használja fel, 13-15% hatékonysággal.
Ez a nagy entalpiájú források komplex hasznosításának első lépése. Ezen lépés üzleti bemutatását nézheti meg ide kattintva.
A további hő lépcső elsődleges hasznosítása mintegy 30 ha korszerű növényházban termesztett zöldségek előállítása lesz.
Ennek a lépésnek a megvalósításával létre jön a geotermikus energia komplex hasznosítása.
A „geotermikus” kifejezés görög eredetű, jelentése: földi meleg belső hőség( a szó szerinti jelentése ). A hőforrásokat fürdésre már a paleolit korban is használták, míg a legrégebbi ismert fürdő i. e. 3. században épült Kínában. Később a rómaiak is alkalmazták a geotermikus energiát, mind fűtésre, mind gyógyászati és pihenési célokra. Egykoron az antik római fürdővárosok a hévízforrásokat csőhálózat segítségével közvetlenül hasznosították. A rómaiak a termálvizet a szem és bőrbetegségek kezelésére, míg Pompeiiben az épületek fűtésére is használták
Új-Zélandon az első polinéziai betelepülők, akik az európai hatástól függetlenül éltek ezer éven keresztül, a 18. századig, a hőforrások gőzét a főzésben, a termálvizet pedig a fürdésben, mosásban és a gyógyításban hasznosították. A hévizek fűtésben és gyógyászatban való alkalmazása a modern világban ismét aktuálissá vált
A 19. században a technika fejlődésével lehetővé vált a felszín alatt rejlő termikus erőforrások felfedezése és feltárása is. Toszkánában a természetes geotermikus energiát a bór és az ammónium vegyületek feldolgozására használták. Itt a geotermikus folyadékok voltak a legfontosabb bórforrások, míg a hőenergia mellékes volt.
Az elektromos energia termelése 1904 ben indult meg Piero Ginori Conti herceg munkássága által és 1913-ban a Larderello erőművében 250 kW villamos teljesítmény állott rendelkezésre. A larderellói erőmű komplexum jelenlegi teljesítménye meghaladja a 400 MW-ot és ezt egy fejlesztési program segítségével 880 MW-ra szeretnék növelni.
Másodjára Új-Zélandon , a Wairakei-térséget fejlesztették az 1950-es évek elején, az Észak-kaliforniai „Gejzír-mező” után, ahol 1960-ban indult meg a termelés. A világon ez utóbbi térséget fejlesztik a leginkább napjainkban, hiszen teljesítménye 2800 MW.
Franciaországban 1960 óta több mint 200 000 lakás fűtését oldják meg termálvíz segítségével. Olaszország és Izland a vulkanikusan legaktívabb két európai ország, a Közép-Atlantikum vulkáni hátságán fekszenek, ennek ellenére a legfőbb, geotermikus energiát hasznosító nemzetek a Csendes-óceáni lemezszegély mentén csoportosulnak. Japán, a Fülöp-szigetek és Mexikó a jelenlegi technológia fejlesztésén dolgoznak.
Időközben tervek készültek a geotermikus hő közvetlen felhasználásának lehetőségére, a távfűtésben és a mezőgazdaságban. E téren Japán, Kína, a volt Szovjetunió utódállamai, Magyarország a fontosabb termelők. Az új technológiákat Franciaországban és más nyugat-európai országokban dolgozták ki. A geotermikus energia olcsó, megbízható, fenntartható és környezetbarát, ám az emberi történelem nagy részében csupán a tektonikus törésvonalak közelében volt elérhető. A technológiai fejlődésnek köszönhetően azonban mára a geotermikus energia felhasználásának lehetőségei jelentős mértékben megnőttek, különösen olyan alkalmazások esetében, mint a lakások fűtése.
Napjainkban a geotermikus energiát számos területen alkalmazzák:
